1994. 02. 27.
„Sokan képzelni sem merték, sokaknak a rémálmaiban léteztünk csupán, és voltak, akik várták, remélték, hogy még is igaz. Hát most itt vagyunk, nyíltan a világ színe előtt, felfedve magunk az embereknek. Hogy miről is van szó? Vámpír vagyok, St. Louise városának Temoinja, a második a sorban. Sokan vannak még rajtam kívül, az éjszaka teremtményei. Olyanok, akik eddig csak a könyvekben, vagy a horror mesékben jelentek meg. Vérállatok, vámpírok. Eddig muszáj volt titkolnunk a létezésünk, de a Tanács, a vámpírok mindenkori bírái úgy döntöttek, ideje lépnünk. Haladni a korral, jogokat szerezni magunknak, megismertetni magunk a nagyközönséggel. Tartok tőle, hogy nem lesz békés, sőt, vérengzésbe fog torkollni, de remélek. Remélek, mert így valóra válhat mindaz, amire eddig vágytam.”

2009. 12. 31.
”Ez a nap a történelemkönyvekbe úgy fog bevonulni, mint a Véres Szilveszter. Nem gondoltam volna, hogy ezt megérem. Néhai úrnőmet Valeria , elragadta a hév, nem figyel a vámpírjaira, elszabadult a pokol. A fiatalabb vámpírok vérengzésbe kezdtek, ahogy a gyengébb alakváltók is, akik mint a hatalma alá tartoztak, hívóállatai voltak. A falkák vezérei tehetetlenek lettek, ahogy én, és lassan a mesterem is. A Vámpírok Tanácsa határozott. Az úrnőm karót kapott. A Tanács azonban arra nem számított, hogy én leszek a város Úrnője. Mostanra nem kellett lepleznem, mekkora is a hatalmam. Enyém lett a város, első dolgom volt magamhoz szólítani a róka falka Kolnjét , valamint megegyezni a második legerősebb falkával: a hiénakutyákkal. Szövetségre léptem velük, vért és védelmet adnak, én cserébe megélhetést biztosítok.”


2014. 01. 25.
„Rengeteg vérállat sereglik a városba, egyre többen vagyunk mi, vámpírok is. Legtöbben az enyéim, én vagyok a mesterük, a Soudre de Sang-juk (vérvonal „fő” ) és van, akit úgy hívtam, esetleg ő kérte magát, had szolgáljon engem. Az én hatalmam kelti minden nap életre őket, a vérállatok két fő hordája is engem szolgál. St. Louise városának Úrnője vagyok, és nem is tervezek megválni a rangomtól, holott az utóbbi időben értek támadások, és pár – tudtom nélküli – fiatal vámpír is rontotta a törékeny békét, amit az emberekkel kötöttünk. Egyre több jogunk van, remélem, lassan jogunk lesz megvédeni is magunk, az irigy, elvakult csőcseléktől is, akik úton-útfélen gyilkolják az enyéimet, és a drága szövetségeseimet. Az emberek elvakultak, ostobák, mert félnek tőlünk, a kezdeti csodálkozás, és csodálat, kíváncsiság hamar átfordult. Hamar kettészakadt. Vannak, akik gyűlölnek és félnek bennünket, nem csoda hát, hogy még mindig bujkálni kényszerülünk. A vérállatok rejtegetik a kilétüket, nem fedhetik fel maguk, elvégre oda lenne a megélhetésük, a társaságuk, a családjuk. Mi, az éjszaka teremtményei pedig még mindig rejtegetjük a nappali búvóhelyünk, mert vannak elvakult ostobák, akiket nem érdekel a törvény, ölnek. Vannak azonban, akik kíváncsiak ránk, nem csak azért, hogy holmi kísérleteket végezzenek rajtunk. Érdeklődnek irántunk, bár ebben is az a félő, hogy egyre többen lesznek olyanok, akik közénk akarnak állni. Vakítja őket az öröklét, a misztikum. Figyelmeztettem is a gyermekeim, elvégre nem mindenkit változtathatunk át. Ahogy az alakváltó baleseteket is ritkítani kell. Az én városom nem lesz a bűn melegágya, ahogy pár éve. Figyelemmel kísérem az alakváltók több klánját, érdekem a köztük lévő béke is. Továbbra is a hiénakutyák és a rókák a két legnagyobb falka a városban, gondot viselek a sasokra is, hisz belőlük kevés van, és értékesek Sajnálom, hogy nem a hívóállataim. A rókák nagy számban fordulnak elő, egyre nagyobban, jó látni, mivel pár évszázada még ők is alig maroknyian voltak. A vezérükkel kiváló üzletem van, még akkor is, ha olyan amilyen, legalább gondot tudok rá viselni, ne legyen belőle nagy baj. A párducok felé nem nagy az érdeklődés, az előző város úrnő hívóállatai voltak, nem jó a hírük, de már cserélődnek, egyre stabilabbak a tagok, nincs sok fiatal, akik pedig vannak, azok biztos segítőkre találnak. Sajnos ugyan ez a hír a farkasoknál is, elvesztették a vezérük, és jelenleg nincs, aki pótolja a hiányát.”


Te kihez szeretnél tartozni? Melyik oldalon állsz? Egy vérállat vagy, aki a városka szélén egy kertes házban lakik, és az Úrnőt szolgálja? Vagy épp ellenkezőleg, egy ember, aki pont a rejtélyes szomszéd mellett lakik, de mit sem sejt? Esetleg elvakult vámpírhívő? Tini, akinek ez az egész egy buli? Alakváltó, aki utálja ami? Vámpír, aki hatalomra tör, és ármányokat sző?....